Biztos jó szülő vagy. Ha nem lennél a gyerekektől már kaptál volna visszajelzést. Ha boldogok biztis jól csinálod.

Visszajelzést kapsz a gyerekektől ne görcsöl rajta, bestelgess velük sokat

Ha a maximumot adja a gyerekeinek, akkor biztos jó szülő.

Laci59.: Biztos jó szülő vagy. Ha nem lennél a gyerekektől már kaptál volna visszajelzést. Ha boldogok biztis jól csinálod.

Köszönöm, Laci, jólesik ezt hallani, de néha úgy érzem, hogy nem kapok egyértelmű visszajelzést. Persze, a gyerekek alapvetően boldogok, de vannak pillanatok, amikor úgy érzem, nem tudom jól kezelni a nehéz helyzeteket. Néha, amikor összevesznek, vagy amikor én vagyok fáradt és türelmetlen, úgy érzem, hogy elbukom. Ilyenkor mindig az jár a fejemben, hogy biztos jobban is csinálhatnám, csak nem tudom, hogyan.

Léna2024.: Visszajelzést kapsz a gyerekektől ne görcsöl rajta, bestelgess velük sokat

Szia Léna, köszi a tanácsot! Próbálok velük sokat beszélgetni, de néha olyan, mintha nem nyílnának meg igazán. Én kérdezgetem őket, hogy mi van velük, de néha csak rövid válaszokat kapok, és ilyenkor elbizonytalanodom, hogy vajon mindent jól csinálok-e. Azt is nehéz eldönteni, hogy mennyit kérdezzek, mert nem akarom őket nyomasztani se, de közben meg szeretném tudni, hogy tényleg jól vannak-e.

Kutyusok: Ha a maximumot adja a gyerekeinek, akkor biztos jó szülő.

Értem, amit mondasz, és igyekszem is mindig a legtöbbet nyújtani, de néha úgy érzem, hogy ez a maximum sem elég. Tudod, vannak napok, amikor kimerült vagyok, és csak a túlélésre játszom: gyorsan valamit vacsorára, aztán ágyba dugni őket, mert én is hullafáradt vagyok. Ezeken a napokon úgy érzem, hogy nem adtam eleget, és félek, hogy ezek a pillanatok sokat számítanak nekik, még ha én csak egy rossz napnak érzem is. Hogyan lehetne megtalálni az egyensúlyt, hogy ne érezzem, hogy folyamatosan elmaradok a saját elvárásaimtól?

A gyerekek ügyesek, megértik, ha a szülő fáradt, pihenni szeretne, nem tud eleget lenni velük. Ha véletlenül másképp fogják fel, akkor majd megtudják, ha nekik is lesz családjuk, fáradtan hazaérnek. Én gyerekkoromban is megértettem,ha mondták, fáradtak, lepihennek, de ha jön valaki, szóljak, kimennek (ha idegen jött) . Ha Testvéreim jöttek haza, egyből mondtam halkan, csendben legyenek.

Sajnos az én apukám alkoholista volt, így én jogosan éreztem, nem szeret, pedig én szerettem, csak nem a viselkedését, mert olyankor félni kellett,ha berúgott, mit fog csinálni. Anyukám ez miatt folyton stresszelt, plusz ha Ő nem vigyázott volna, annyi pénzünk sem lett volna, kifizessük a számlákat, és ennivalót vegyünk. Ha Ön nem nem alkoholista, akkor nagyon jó szülő, nincs miért aggódnia, el kell magyarázni a gyerekeknek is milyen sokat dolgozik, mennyire fáradt.

Ismeretlen: Szia Léna, köszi a tanácsot! Próbálok velük sokat beszélgetni, de néha olyan, mintha nem nyílnának meg igazán. Én kérdezgetem őket, hogy mi van velük, de néha csak rövid válaszokat kapok, és ilyenkor elbizonytalanodom, hogy vajon mindent jól csinálok-e. Azt is nehéz eldönteni, hogy mennyit kérdezzek, mert nem akarom őket nyomasztani se, de közben meg szeretném tudni, hogy tényleg jól vannak-e.

Engem bántottak az iskolában,óvódában, de amikor hazajöttem, Anyukám kérdezte mi újság, mondtam , semmi. Nem akartam bosszantani, pedig legbelül alig vártam kijárjam a 8 osztályt. Középiskolában nem volt gond. Lehet az iskolában van baj.

Ismeretlen: Köszönöm, Laci, jólesik ezt hallani, de néha úgy érzem, hogy nem kapok egyértelmű visszajelzést. Persze, a gyerekek alapvetően boldogok, de vannak pillanatok, amikor úgy érzem, nem tudom jól kezelni a nehéz helyzeteket. Néha, amikor összevesznek, vagy amikor én vagyok fáradt és türelmetlen, úgy érzem, hogy elbukom. Ilyenkor mindig az jár a fejemben, hogy biztos jobban is csinálhatnám, csak nem tudom, hogyan.

A Testvérek olyanok, veszekednek, utána kibékülnek.