Én csak segíteni szerettem volna, és bátorítottam a bátortalant, nem akartam semmi rosszat. Mivel nagyon őszinte vagyok, így elmondtam mindent, én mondtam nyugodtan és bátran menjen. Középiskolában megismertem egy lányt, nagyon zárkózott volt, én se voltam különb, csak a segítőszándék nagyon erős bennem. A lány évek múlva férjhez akart menni, csak nem talált magának társat, mert az egyiktől 10 év múlva elvált. Apuka rám akart sózni egy férfit kb.14 éve, nem volt vele bajom, számomra közömbös volt, semmit nem éreztem iránta, nemcsak azért,mert 19 évvel idősebb volt tőlem, hanem egyszerűen nem kellett, de a 33 evés szeretetéhes lányt felajánlottam, mondtam Apukának ha komolyan társat keres az a férfi, akkor hozza össze a barátnőmmel. Így is történt. Egyszer a lány a megbeszélt időpontban elment a férfi lakására, előtte tőlem érdeklődött hogy menjen el, szerette volna, ha elkísérem. A válaszom: menjél nyugodtan és bátran. Én nem akartam elmenni, mit mondjak, hoztam a nőt :) ? A szomszédok mondták, nemrég ment el a boltba, mindjárt jön. Kb.1 óra múlva sem érkezett, így hazament a lány a következő busszal. Végül később kiderült az a férfi is kicsit félénk, azért ment el otthonról, pedig akkor már 45 év körüli volt. Hónapok múlva a férfi érdeklődött Apukától a lányról. Én újra megadtam a számát, de nem merte felhívni, nem tudta hogyan kezdje el. Ezután megkértem Apukát, kérje el az ember számát, elküldöm a barátnőmnek, mégkérem,hívja fel, vagy írjon smst, ekkor még nem volt internet, csak később kezdett terjedni a mobilokon. A lány válasza, nem meri, kezdje ő, mert először is potyára ment, és kellemetlenül érezte magát, mit gondolnak mások róla. Erre én: Nem tudják miért mész, bárki mehet bárkihez bármilyen okból, nemcsak udvarlás céljából. Végül továbbítottam a fèrfinak, nagy nehezen vette a bátorságot, és elkezdték a barátságot, ezután nagyon hálásak voltak mindketten Apukának és nekem, mivel mi bátorítottuk őket. Kb. félévig együtt voltak, ekkor a lány apja szétválasztotta őket, mert a lányát gazdag férfihoz akarta adni, nem olyanhoz, aki közmunkás, és hitel van a házán. A férfi fizette. A lány és a családja sem gazdag. A lány sokszor munkanélküli, pár hónapig foglalkoztatja a cég, utána elküldi. A férfi a szakítás után Apukának mondta: olyan furcsa a lány jött hozzám mindig, a férfinak kellene. Én megírtam neki, félt és tőlem kérdezte, hogy menjen, mondtam neki: nyugodtan és bátran, hallgatott rám. Bennem erős a segítőszàndék, örülök, ha a másiknak örömet szerezhetek, nem szeretek kihasználni senkit. Elítélem azokat akik érdekből mennek a másikhoz és nem szeretetből, mert csak a vagyon kell. Ha tudom ez lesz a vége, nem hozom össze őket. Azóta a férfi boldog házasságban él egy másik nővel, de a barátnőm jelenleg olyannal van akit nem szeret, de van hitelmentes háza, autója, és sok pénze.