Szeretnek élősködni a másikon, de én soha senkin nem akarok.

Ismerek olyat,aki azért vált el,attól,akit szeretett, mert az apja megszólta,ne azzal a szegénnyel legyél, volt munkája,csak kevés fizetést kapott, pedig a lánynak semmije sem volt,munkája sem. Később összejött egy olyannal, akit nem szeret,de van mindene: háza,autója,jó fizetése, ezt már az apja is elfogadja. A férfinek jó,mert van egy takarítónője, aki elvégzi a háztartást: főz,mos,takarít,stb., de a lány boldogtalan. Én ennyit mondtam régen: azzal élj,akivel te szeretnél,mert te éled le az életed mellette,nem más, és te legyél boldog! Tőlem távol áll az ilyen,bárkivel éljek,mégis a jó tanács megvan. Az én apukám is akart már rámsózni olyanokat,hogy éreztem nem nekem való, nem hagytam. Engem nem érdekel kinek mi van (autó, ház) , az sem, mennyi pénze van, kényszerből soha senkivel. Szeretni senkit nem tudnék úgy,ahogy kell, távol áll az ilyen téma tőlem. Mindenkivel alapból közömbös vagyok.