Hát engem már nemigazán tud semmi zavarba hozni. Egy régi történet: A legkínosabb pillanatom talán az volt, amikor valamelyik országgyűlési választásnál és voltam a felelős a politikai szórólapok terjesztéséért, és az egyik kézbesítő nem hordta ki, hanem eldugta valahova, ő meg lement a térképről. A kampánycsend előtti utolsó este volt, amikor erre rájöttem, és bementem családostól és pár kézbesítővel este a postahivatalba, fénymásolni és elhordani a szórólapokat. A kisfiam pedig, miközben fénymásoltam, kinyitotta a felvételi terem ajtaját....az mozgásra riasztott, úgyhogy 2 percen belül ott villogtak a rendőrök, és megszólalt a központi főügyelet telefonja is...Nem volt egyszerű kimagyarázni magamat, hogy mit keresek éjjel 11 órakor benn a postán...( az igazat nyilván nem mondhattam el.)

Ha valahol ott vagyok, és kitör az autista fiam, őrjöng, mert rájön a dühkitörés.

Ismeretlen: Ha valahol ott vagyok, és kitör az autista fiam, őrjöng, mert rájön a dühkitörés.

Ez egy betegség, állapot el kell fogadni nem szégyelni való de sok kívülálló ezt nem tudja elfogadni