Egyetlen allat amitől félek. Hátul rúg elöl harap

Laci59.: Egyetlen allat amitől félek. Hátul rúg elöl harap

A volt Pónim Csődör volt. 1hónap 2 nap múlva lett volna 25 éves, amikor meghalt. Ő úgy vigyázott rám,mint egy Kanca a Csikójára, sose ártott volna nekem. A Nővérem Fia még nagyon kicsi volt, óvódás körül, amikor kirántotta a kezét Anyukám kezéből, odaszaladt a Pónimhoz. Mondtam , odamegyek én. A Gyerek tudta rosszat csinált, mikor meglátta, nagy léptekkel megyek felé, pedig sose bántottam, akkor elindult a Lovacska hátulja fele. A Drágám óvatosan apró léptekkel úgy fordult, ne legyen holttérben a gyerek, amikor odaértem,megfogtam a kezét, és nagy léptekkel elindultam Vele kifele, akkor a volt Pónim óvatos apró léptekkel elkísért a kijáratig minket, ezután odafordultam Hozzá,és megköszöntem Neki, vigyázott a Kisfiúra, pedig a Kutyák az idő alatt végigugattak, és olyankor máskor ugrándozott,ha egyedül volt,de amikor a gyerek vagy csak egyedül voltam azon a területen, akkor sosem. A világ legokosabb Lovacskája volt. Pilisről vettük 1998.07.30-án, és március 15-én született. Amikor megkaptam,még nem voltam 14 éves, de nagyon kicsi koromtól vágytam egy Lóra,mert tetszettek, pedig mindig féltem,mert veszélyesnek tartottam, tud rúgni,harapni,és ha 2 lábra áll, akkor leütni. Nemcsak idegenek, hanem még a Családom sem rendelkeztek olyan képességgel, mint a Drágaság Csillagocska névre hallgató volt Pónim. Ő bátorított meg engem, hogy ne féljek Tőle. Egyszer csak azt vettem észre,már nem félek, kb.4évbe telt,mire rájöttem, potyára féltem. Hiába mondták beszéljek, mielőtt hozzáérek, nehogy megijedjen, én : mit beszéljek? Magamban : biztos így akarnak rávenni, beszédes legyek. Ne kapjam el a kezem,ha nyúlok Felé, megijedhet. Én mégis szótlanul értem Hozzá oldalról is,de ha a fejét simítottam, azonnal elkaptam a kezem, hiába nézett rám csukott szájjal,szépen, ártatlanul, Egyszer mondtam Neki: bocsánatot kérek, sajnos én ilyen maradok, nem tudok megváltozni, pedig nagyon szeretlek,mégis mindig félni fogok Tőled. Ártatlan szemekkel nézett rám,a kis orrát tartotta, nézett rám, meghallgatott,megértett. Amikor 2 éves volt, Apuka szekérbe fogta,mondta: fogdd meg a fejét, míg kinyitom a kaput, ki ne szaladjon! Ez volt a 2.nap a szekérben. Szótlanul nyúltam Felé,az egész jobb tenyerem bekapta, nekem egy órahosszának is tűnt, pedig szerintem 10-20 perctől nem volt több. Végig puha helyen volt, a fogait nem éreztem, valószínű a szája szélével foghatta. A kezem rossz jövőjét láttam, mégis a Szüleim kétségbeesésükre azt mondtam, nem kell félni, nem lesz semmi baj, nyugodtan,türelemmel várni kell, majd elengedi. Máskor mindig tudtam igazat mondok, ekkor az egyszer volt, én se hittem amit mondok, csak valahogy meg kell nyugtatni a Szüleimet. Apuka idegesen: ezért kell mindig beszélni,ha hozzáérsz, vagy mész oda! Én: mit mondjak, vigyázz megfoglak?! Apuka többször segíteni akart, szólni akart a Pónihoz, közben a kezemet is ki akarta szedni, végül én: ha azt akarja ne legyen semmi baj, akkor rám hallgat, türelemmel várunk. Végül egy idő után elengedte a kezem, azonnal elkapták a Szüleim a kezem alaposan átnézték, nem akarták elhinni, megúsztam. Akár az életemet is rábízhattam volna, sose csinált bennem kárt, mindig nagyon vigyázott rám. Amikor 4 éves volt, a hátára ültetett Apuka, hiába tiltakoztam, mert sose bírtam a magasságot. A Drágám megérezte a félelmemet, el sem akart indulni, apuka húzta a Drágaságot, közben ráordított: nyeee! (Sajnos nagyon öntörvényű volt, mindig azt akarta az legyen,amit ő akar,és türelmetlen volt Apuka. Én meg pont az ellenkezője vagyok: türelmes,nyugodt, másik akaratát is hagyom érvényesülni,és átérzem a másikat, nem kényszerítek olyat senkire,amit nem akar. Nem bántásként írom,de sajnos ilyen volt.) . A lényeg, amikor Apuka ráordított, akkor tett egy óvatos, apró lépést a Pónim, én azonnal megcsúsztam, nem volt hova kapaszkodni, nem tudtam megtartani magam. A Drágám azonnal megállt,hátranézett,minden rendben, ettől kezdve Apuka akármit csinált, a Pónim nem mozdult, ment a hangoskodás, nagy vita. Én: áááá! (Amikor megcsúsztam) . Hiába látta,és szóltam egyik lábom a hátán, a másik lóg lefele. Végül nagy nehezen odajött Apuka hogy visszaültessen a Lovacska hátára, erre én két kezemmel átöleltem a nyakát, levettem a Drágám hátáról a lábomat, és mindkettőt a földre tettem. Apuka hiába akart visszaültetni, oda se mentem. Azt mondják a Lovak ijedősek, veszélyesek, ez igaz, de mi elválaszthatatlanok voltunk, 2 ember közt nem alakul ki olyan szoros kapcsolat, mint ami kettőnk közt volt. Ő volt az Élet Értelme. Nagyon sokat jelent 4,5 hónapos korától velünk élt, és szeretetben, nem hagytam ok nélkül bárki bántsa. A Nővérem fel akart ülni a hátára, ez volt az első és utolsó lovaglás , Vele olyan szépen kocogott, mint egy betanított Ló, azután is, amikor Apuka elengedte. Amikor le akart szállni a Testvérem, Apuka odament, szépen szólt : hóó. Azonnal megállt a Drágaság. Hihetetlenül nagyon okos volt. Szerintem még egy ilyen kedves Lovacskám nem lesz. Örökké hiányozni fog . Sajnáltam dolgoztatni, ezért ha tudtam hova kell menni, elhoztam a füvet,szénát targoncával,ne a Pónim dolgozzon, mert nekem csak azért kellett Ló, mert tetszett, de nem munkacélból. Végül kb.6 év múlva szerencsére defektes lett a szekér, nem én lyukasztottam ki, azután többé nem volt befogva, és minden takarmányt én hordtam haza . Azt sem hagytam,Apuka kaszáljon, mert én akartam Pónit, akkor ne Ő dolgozzon Érte, hanem én. Mikor látták a Szüleim valóban igaz, amit mondtam, míg nem volt Pónim : nekem egy életre kell, nemcsak egy rövid időre,mint sok mindenkinek, majd kaszálok én Neki, meg hazahordom a takarmányt, ekkor ennyit mondott Anyukám: azért mertek beleegyezni, legyen ,mert azt hittük, olyan vagy,mint a többi gyerek,mindent megígér, utána megunja az Állatot, és el kell adni! A Szüleim szívéhez is úgy hozzánőtt a Drágaságom, évek múlva elárulták,megsíratnák, ha eladnánk,Ők sem tudnának megválni. Állatbarátok, de nem annyira,mint én, mégis a Drágaság meg tudta szerettetni magát Velük is. Eredetileg Csillag néven vettük, addig becéztem, Drágaság névre hallgatott.

Laci59.: Egyetlen allat amitől félek. Hátul rúg elöl harap

Ez jó

Léna2024.: Ez jó

A Csődörökre ezt mondta Apuka : elöl harap, hátul rúg, középen ráz.