Igen, nagyon aggódok. 20 évesen , mikor hazaértem munkából,felhívtam a rendőrt,mentőt,tűzoltót, nem e érte valami baj a Családomat,mert nem volt itthon senki, reggel 8-kor. Ekkor a Szüleimmel,Testvéreimmel éltem. Mikor délután hazaérkezett Anyukám,elsoroltam,mondta: Tegnap mondtam hol leszünk,nem leszünk itthon,elsoroltam ki hol lesz, iskola,munka,stb. Ekkor még nem volt mobiltelefonja senkinek,csak vezetékes telefon. Amikor az első gyerekemmel terhes voltam,29 évesen, hallottam valami szirénát, mindig hívtam a Szüleimet,Testvéreimet,sorba mindenkit,ha egyik nem vette fel,hívtam a másikat,(ekkor már volt mindenkinek mobilja) ,megijedtem,nincs e baj,mert pont Apukám kedvéért született az első gyerek,mert folyton nyűgösködött,unokát akar, pedig ekkor még nem akartam,mert pénzem sem volt. Pénz az most sincs, nem elég a megélhetéshez.